Tini szemszöge
Már nagyon izgatott vagyok, hisz Benjaminnel úton vagyok Anglia felé. A gépen ücsörgök, és fülhallgatóval a fülemben, gondolkozom az életemről. Kiskoromban ez az egész egy álom volt számomra. Hogy emberek néznek fel rám, és híres lehetek. Nemsokára meg persze kezdetét veszi a Violetta Live turné, amire több millió ember vett jegyet. Mire megérkeztünk Angliába, már a hold tündökölt az égen. A bőrönjeimet megragadva leszálltunk a gépről és a szálloda felé vettem az irányt. Egy gyönyörű szobát kaptam, fürdővel és egy kis konyhával. Pillanatok alatt berendezkedtem, és pár perccel később már aludtam az igazak álmát.
*Másnap*
Másnap reggel már korán fennt voltam. Elég szokatlan volt maga a hely, ezért kicsit nehéz volt álomba merülni. Hiányzott a bátyám Rugge horkolása, és ahogy néha álmában beszél. Az ágy szélen ülve mobiloztam, mikor a készülék megcsörrent. Benjamin hívott.
- Szia Ben!
- Tini! Kilencre gyere be a stábhoz, szeretnénk végrehajtani egy fotózást.
- Oké, ott leszek! - vágtam rá hevesen és letettem.
Gyorsan felkaptam valami egyszerűt és gyalog útnak indultam. A kapunál állva megpillantottam Benjamint, aki betessékelt. Megcsinálták a hajamat és a sminkemet, adtak rám egy elegáns ruhát, és elkezdtük készíteni a friss fotókat. Én nagyon élveztem, és alig várom, hogy lássam a kész képeket. Estefele Ben és a stáb tagjaival elmentünk egy étterembe, ami gyönyörű volt. Mindenki megrendelte a neki tetsző ételt, és amint kihozták falatozni kezdtünk.
- Nagyon szépen köszönöm! - hálálkodtam.
- Mit? - kérdezte mosolyogva Ben.
- Ezt az egészet. Hogy kaptam egy ekkora lehetőséget. Sosem hittem volna, hogy eljutok egészen idáig.
- Ez természetes. Nagyon tehetséges vagy, és büszke lehetsz magadra. Csakis magadnak köszönheted! - kacsintott Benjamin.
Az evőeszközöm hirtelen leesett a földre, és ahogy nyúltam érte, kiburult a táskámból pár dolog.
- Jaj, istenem! - sóhajtottam, és a tárgyak után nyúltam.
Ekkor megpillantottam egy képet. Jorge és én voltam rajta. Fogalmam sem volt mit keresett ez a táskámban, és mikor tehettem bele. Gyorsan felkaptam a földről és végig néztem rajta. A forgatáson készült. Tisztán emlékszem erre a napra. Elválaszthataton voltunk, szoros baráti kötelék volt köztünk, ami a mai napig tart. Mindig segítettük egymást, ha az egyikünk elfelejtette a szöveget, és sosem fordultunk egymás ellen.
- Ki van a képen? - kérdezte a stáb tagja, Rob.
- Én és Jorge. Ő a legjobb barátom.
- Ti jártok? - kérdezte Ben.
- Nem! - rántottam vállat - Viszont nagyon jó lenne!
