4.Capítuló - Szenteste (különkiadás)

Tini 

És végre elérkezett ez a nap is. Karácsony napja van. Már nagyon izgatott vagyok, még tegnap este megbeszéltük a srácokkal, hogy nálunk karácsonyozunk. Amint kinyitottam a szemeimet, gyorsan felpattantam és a ruhás szekrényem felé vettem az irányt. Annyira várom már az estét, az ajándékozást, és, hogy együtt legyen a csapat. Nekem ők olyanok, mint a második családom. Tegnap Peternek kénytelen voltam megbocsájtani, és most újra együtt vagyunk. Kiváncsi vagyok, mit kapok tőle. Bár, nekem nem az ajándék a legfontosabb, hanem, hogy kitől kapom.

Felvettem egy farmert, és egy fehér pólót, a hajamat egy kicsit begöndörítettem. Gondoltam a sminkemet, csak este készítem el, és ruhámat is akkor veszem fel, mikor megjönnek a többiek, ezért egyenlőre kész voltam. Lementem, és észrevettem Petert, amint a tévé előtt bambul. A fa a sarokban hevert, a díszek nélkül nem volt az igazi. Még gyorsan elosontam mögötte, felvettem a meleg kabátomat, a csizmámat és kiléptem az ajtón. A hó még mindig nem esett. Lehet ez az este sem lesz fehér karácsony. Már vagy négy éve nem esett erre fele a hó. Már a híradóban is minden évben megmondták: erre fele nincs fehér karácsony. Elindultam egy bolt fele, hogy megvegyem Peter ajándékát. Nemrég kinéztem neki egy szép szmokingot, még hozzá csináltattam egy pólót a képünkkel, amit mára pont elkészítettek. Míg oda nem értem, minden kirakatot alaposan megnéztem. Olyan jó karácsonyi hangulat van minden egyes boltban. Mikor odaértem a boltba, megkaptam az ajándékokat becsomagolva,amit ki is fizettem. Mikor mentem haza, megpillantottam egy kirakatba a tökéletes ajándékot Mercedesnek. Egy Best Friends-es nyaklánc volt az, ami nekem nagyon megtetszett. A közepében mágnesek hevertek, ezért össze is lehet őket pattintani. Azonnal bementem a boltba, és megvettem. Hamar hazaértem, és el is dugtam az ajándékokat a szobámban. Lementem Peterhez, és helyet foglaltam mellette.

- Merre jártál? - kérdezte, és egy csókot hintett az ajkaimra.

- Vettem Mechinek ajándékot - mondtam, és a fejemet a vállára döntöttem.

Sokat néztük a tévében a karácsonyi vígjátékokat, sütöttem egy kis mézeskalácsot, majd eszembe jutott, hogy fel kéne díszíteni a fát, mivel egy óra múlva itt lesznek a srácok. 

- Segítesz feldíszíteni a fát? - kérdeztem Petertől, és közben felkaptam egy díszt.

- Nem, kösz. Tök szúrós az a fa, meg olyan unalmas, semmi kedvem hozzá! - legyintett és tovább bámulta a tévét.

- Hát jó! - suttogtam csalódottan és egyedül nekiláttam. 

Háromnegyed óra alatt készen lettem, és az ajándékokat a fa alá helyeztem. Még felmentem a szobámba, felvettem egy piros egyberuhát, és hozzá egy fekete magassarkút. A smikemet elkészítettem, és lementem. Nemsokára már kopogtattak az ajtón.

- Megyek! - kiáltottam és ajtót nyitottam.

A skacok mind köszöntek, majd beljebb léptek. Mind letették az ajándékokat, és nekiláttunk falatozni. Mikor már mindent megettünk, az ajándékozás következett. Az első akihez odamentem az Mechi volt.

- Boldog karácsonyt! - mosolyogtam és átadtak neki.

Ő is megismételte ezt a folyamatot, a nyakláncért teljesen oda volt, ő pedig ugyanilyet adott nekem, csak karkötő formájában.

- Köszönöm Tini, imádlak! - mondta és megölelt.

- Neked bármit! - kuncogtam.
Ekkor jött az a személy, aki nagyon fontos helyet foglal az életemben. Jorgenak egy telefontokot vettem amiben egy forgatáson készült képünk foglal helyet. Ugyanúgy boldog karácsonyt kívántam neki és atadtam neki a becsomagolt dobozt.
- Tina, ez nagyon szuper, imádom! - örvendezett - Ezt pedig neked szántam.
- Ugye, nem? - tátva maradt a szám.
Egy gitár hevert a tartóban. Azt hittem ott helyben lehidalok. 
- Ez az, enyém? - folyt végif egy könnycsepp az arcomon.
- Hát persze, remélem tetszik! - mosolygott.
- Imádom! - álltam fel, és megöleltem.
Még soha senkit nem öleltem ilyen erősen mint ebben a pillanatban Jorget. Nagyon szuper egy barát.
- Jaj, egyelek meg benneteket, nagyon cukik vagytok! - beszélt gúnyosan Peter.
- Mi nem járunk, oké? - mondtam és elmentem Peter ajándékáért. 
Átadtam neki és kibontotta.
- Nem rossz, cuki! - bólogatott - De tudod...én nem vettem neked semmit. Nem néztem körül, de akkor is. Minden olyan drága a boltokban, nem is éri meg.
- Hogy te..mekkora egy bunkó paraszt vagy! - kivettem a kezéből a csomagot, földhöz vágtam, megtapostam, és berohantam a konyhába.
A falnak támaszkodtam,majd lassan lecsúsztam a földre.
- Mi történt? - rohant oda pár perc múlva Jorge.
- Semmi, hagyjuk! - nyeltem egy nagyot.
- Nekem bármit elmondhatsz ami nyomja a lelked.
- Peter egy hatalmas paraszt! Nem vett nekem semmit, én meg..olyan hülye voltam, hogy bedőltem neki - szipogtam.
- Ne sírj, nem szabad egy ilyen tuskóért sírni! De..felkérhetlek egy táncra? - villantott egy mosolyt.
- Persze! - mondtam és letöröltem a könnyeimet.
- Mondtam már, hogy milyen szexi vagy? - suttogta a fülembe, én pedig elnevettem magam.

Táncoltunk egyet Jorgeval, és mit ne mondjak, nagyon jól éreztem magamat. Egyhamar mindenki megkapta a neki szánt ajándékot, majd utána csak beszélgettünk. Épp Candeval és Lodoval társalogtam, mikor hirtelen Jorge kiáltott fel.
- Esik a hó! - kiáltott a szobám erkélyén állva.
Mindenki odagyűlt az erkélyre, egy szál rövidujjúba, és bámultuk, ahogy szállingóznak a hópelyhek.
- Még is létezik erre fehér karácsony! - kúszott egy hatalmas mosoly az arcomra.

3.Capituló - Pótolhatatlan kincs

Tini

Abban a pillanatban összetört bennem minden. Ilyenkor mit érez az ember? Hát persze, hogy azonnal a legrosszabbra gondol.

- Mi történt Peter? - hangom elcsuklott, és összeráncoltam a szemöldököm.

- Figyelj Tini, én nem ... - pillantott a földre, és az arcát a tenyerébe temette.

- Mi történt? Nem hallassz? - már konkrétan a kiabálásnál tartottam.

De mint aki süket, zsebre rakott kézzel távozott a szobából.

- Rugge, mi folyik itt? - haraptam az ajkamba.

- Fogalmam sincs, de azonnal derítsük ki! - kirohantunk a szobából, és azon nyomban Petert kezdtük keresni, az első hely ahol megnéztem az a szobám volt. 

Halk léptekkel baktattam a szobám irányába, megragadtam a kilincset és lenyomtam. Mikor beléptem, úgy éreztem mint akit késsel szíven döftek. Nem tudtam gondolkodni, már csak azt vettem észre, hogy egy sós könnycsepp égeti végig az arcomat. A törött gitárom hevert a földön, ripityára törve. A húrok mind elszakadtak, sőt még a pengető is eltört. Leguggoltam, hátha megpillantok egy húrt vagy valamit ami menthető, de mind hiába. Nem hiszitek el mennyire fontos volt nekem ez a tárgy, másoknak csak egy gitár, de nekem nem, annál sokkal több. Ezt a hangszert még anyától kaptam, a család nevei bele voltak vésve, és a dátum. A dátum, anya halála napja. 2010.december 18. Lassan öt éve, hogy nincs köztünk. Ezen a napon kaptam tőle ezt a gitárt, amit Miamiból hozott, és miután odaadta,be kellett sietnie a mukahelyére, de aztán egy hatalmas kamion megcsúszott a havas úton és magával vitte anyát. Akkor, abban az időszakban, érett voltam már ahhoz, hogy magam is tudjam, mi az a halál. Ahogy a gitár darabjait nézegettem, minden egyes emlék előjött. Mikor anya megölelt, vagy mikot együtt töltöttünk egy napot. Közben Peter lépett be az ajtón.

- Martina ... - suttogott.

- Hogy történt? Mi történt itt? - nem hagytam, hogy befejezze.

- Tudom, hogy haragszol de én tettem.. 

- Hogy tehetted, te is pontosan tudtad, hogy nekem mennyire fontos.. - sírtam, és sírtam sziven ütött, hogy pont ő tette ezt.

- Végig hallgatnál már végre!? -kiabált és lefogta a kezeimet - Egy dalt akartam írni neked,és véletlenül elejtettem a gitárt.

- Tényleg? - erőltettem egy mosolyt.

- Igen, így volt szerelmem, és annyira sajnálom, nagyon szeretlek téged! -ölelt meg.

Már úgy érzem, talán képes vagyok megbocsájatni Peternek, igaz ez a gitár egy pótolhatatlan kincs volt, de nem tudom visszacsinálni.Az ölelésünket, egy ismerős hang szakította félbe.

- Nem így történt! - az ajtóban Jorget pillantott meg.

- Te mit keresel itt? - Peter szembe fordult vele,és pimaszul mosolyogni kezdett.

- Nem hozzád jöttem Gömbi,Tinit szeretném látni - mosolygott Jorge.

- Gömbi? Sajnos Tini nincs itthon!

Ekkor Jorge félrelökte Petert, és bejött a szobába.

- Nem mehetsz csak úgy oda be! - kiáltott Peter.

- Had beszéljek vele Peter - mondtam és becsuktam az ajtót - Szóval,mi járatban vagy erre felé?
- Nem úgy történt, ahogy Lanzani mondta! - dühöngött.
- Hogyan? Miket beszélsz Jorge?
- Lanzani azt mondta, hogy valami dalt akart neked írni, de nem, nem úgy volt! - járkált össze-vissza a szobában.
- Mi? Jorge beszélj már egész mondatokban,és honna hallottad ezt? Te hallgatóztál? - kerestem a tekintetét, de nem hagyta, hogy a szemébe nézzek.

- Üzenetet hoztam Daniel-től,téged kerestelek, aztán meghallottam, hogy a Jeti magába beszél,hogy:"nem hagyhatsz faképnél Stoessel,ez úgy fog fájni ahogy nekem fáj!". És akkor megfogta a gitárt földhöz vágta aztán jöttél te, megláttam, hogy sírsz oda akartam rohanni, és ismét feltűnt a Jeti - bólogatott hevesen és helyet foglalt mellettem.
- Szóval, hazudott nekem! A szemétláda! - szórítottam ökölbe a kezem.
- Várjunk csak, te hiszel nekem? 
- Persze, hogy hiszek neked Jorge, mindig mellettem voltál a bajban, megvigasztaltál, megnevettettél, te vagy a legjobb barátom!
Jorge elmosolyodott,és megölelt.
- És mi volt ezt a "Jetizés"? - nevettem, mire belőle is kitört a röhögés.
A nap további részét a szobámban töltöttem bezárkózva. Eszem ágában sincs még egyszer Peter szemébe nézni. Lehet, hogy ez a kapcsolatunk végét jelenti.

2.Capítuló - Veszekedés

Tini

A döntés, amit hoztam, végleges. Igaza volt Jorgenak, szükség van rám a koncerten. Kötelességem, hogy ki álljak a színpadra, és énekeljek. Mielőtt még elindultam volna haza, Daniel(a rendező)még elrendezett nekünk egy próbát. Először Jorge ment fel a színpadra, és elénekelte az Amor en el Airet. Utána én jöttem a Soy mi mejor momentoval, és a végére pedig az On beat. Ezek után még jött egy táncpróba Oliviával. Épp indultam haza, amikor hirtelen Jorge ugrott elém, én pedig ilyedtemben elszórtam az összes könyvet és mappát, ami a kezemben hevert.

- Hupsz.Bocsáss meg Tina,nem akartalak ennyire megijeszteni - lehajolt és ő is segített felszedegetni a dolgaimat.

- Mindig is tudtam, hogy bolond vagy - kacagtam.

A kezünk összeért és egymásra pillantottunk. Egy levegőt szívtunk és éreztem milyen hevesen ver a szíve, mikor megjelent Stephie.

- Jorge Blanco, az ég szerelmére már mindenhol..várjunk csak,te meg az a liba.. -toporzékolt.

- Nyugalom Steph, csak segítettem neki, viszont ne merd libának hívni - Jorge felállt és halkan odasúgtam neki egy "köszi"-t.

Mikor már azt hittem, hogy már rég elballagtak, az a banya visszajött.

- Ide figyelj Stoessel, tudom,hogy nagynak érzed magad, mert sztár vagy..de ne merészelj Jorge közelében lenni, mert ha mégis,akkor annyi a karrierednek! - mosolygott gonoszul,majd kiverte a kezemből a könyveket.

Elegem van ebből az egészből,nem kell nekem Jorge. Lehet,hogy a suli legmenőbb sráca,de mi csak barátként tekintünk egymásra. Gyorsan összeszedtem a cuccokat és rohantam haza ,mikor beléptem a bejárati ajtón, Peterrel találtam szembe magam.
- Szia - kihangsúlyozottan köszönt.
- Szia Peter - mosolyogtam, de ő nem viszonozta.
- Peter, valami történt,amiről én nem tudok?
- Hogy mi a bajom? Az, hogy faképnél hagysz. Elmész,itt hagysz engem,amíg te járod a világot és dalolászol - vágott a képembe mindent.
Mit ne mondjak, rendesen szíven ütött, amiket mondott.
- Te honnan tudod, hogy elmegyek? - kérdezem flegma hangnemben.
- Képzeld, felhívott Eliot és elmesélt mindent! 
- Hogy lehetsz ekkora tuskó, tudtommal akkor is tartjuk a kapcsolatot ha elmegyek.

- A távkapcs, nem igazi kapcsolat! - fintorgott és elsétált.
Minden holmimat a kanapéra dobtam, és felrohantam a szobába. Csak potyogtak a könnyeim, nagyot csalódtam Peterben. Azt hittem,hogy tényleg szeret engem, de úgy tűnik nem. Mint még nem említettem, van egy bátyám Ruggero, a legjobb ember a világon. Észrevétlenül átosontam Ru-hoz, és megpillantottam, ahogy épp egy könyvet olvas.
- Szia hugi..téged meg mi lelt? - amint észrevette kisírt szemeimet, felült és magához hivott - Mesélj!
Akkor szóról szóra mindent elmeséltem neki, Jorgetól kezde Peterig.
- Mindig is tudtam, hogy egy tuskó! - szorította ökölbe a kezét.
- Ne, hagyd Ru! - fogtam meg a kezét,és megöleltem.
Ekkor hirtelen Peter nyitott be.
- Bocs, hogy megzavartam az enyelgéseteket, de Tini, történt valami!

Continuará

1.Capítuló - A fájdalmas döntés

Tini

Ez a nap, mindent megváltoztatott. Kaptunk a skacokkal egy felkérést a Disney-től, egy úgy nevezett Violetta Live turnéra. Ez a turné egy évet venne igénybe, lennének napok mikor haza látogatunk, amúgy meg járjuk a világot, és koncerteket adunk. Még mindig nem tudom hogy döntsek, nem vagyok képes itt hagyni Petert és a családomat. Az ágyamban forgolódtam és a naplómba irogattam, mikor hirtelen Peter lépett be az ajtón.

- Tini! - hangja csalódott és ijedt volt.
- Mondd! - felé kaptam a fejem és meredten bámultam.
Egy pillanatig zsebre tett kézzel tétovázott, majd az ágyam szélére ült.
- Tudod, nagyon fogsz hiányozni.
- Peter, még nem is biztos,hogy elmegyek, ne butáskodj, én mindig itt leszek neked, ha szükséged van rám - próbáltam egy elégedett mosolyt erőltetni, de nem nagyon sikerült.
Megöleltük egymást, és szótlanul távozott a szobából.
Gyorsan elvégeztem a szokásos teendőimet, és elindultam a Studióba. Mikor beértem, csalódottan baktattam végig a folyosón. A nagyterembe először Lodot véltem szótlanul ácsorogni. Oda mentem hozzá és se szó se beszéd,megöleltem.
- Te sem tudod meghozni a döntést, ugye? - tudta ő, hogy miről van szó, nem akartam fokozni.
- Nem tudom - szájába harapott és leült egy székre.
Pár perccel később Eliot lépett be a terembe.
- Na csajok, részt vesztek a turnén? 
- Nem tudjuk - válaszoltuk egyszerre.
Ki sétáltam a teremből és be mentem az öltözőbe. Időre van szükségem, hogy meghozzam a döntést. Leültem oda bent egy padra, és néztem ki a fejemből, mikor váratlanul Jorge rohant be a női öltözőbe.
- Te meg mit keresel itt? - egy pillanat alatt felpattantam, és széttártam karjaim.
- Pszt! - a szája elé rakta a mutató ujját és bebújt a szekrény mögé.
-  Nem láttad a pasimat? - dugta be a fejét az ajtón Stephie.
- Öö..nem, nem láttam - vigyorogtam.
Erre egy szemforgatással elment.
- Örök hála Tini! - bújt elő Jorge.
- Nincsmit,de mondd el,miért bújkálsz előle?
- Összefutottam egy régi lány haverommal akivel általánosba voltam egy osztályba, na és Stephie hozta a féltékeny formáját - vonta meg a vállát.
- És miért pont a női öltözőbe?
- Ez volt a legközelebb - mosolygott.
- És..jössz a turnéra?
- Igen megyek,és te Tini?
- Nem tudom,fáj itt hagyni mindent.
- Gondolt át a helyzetet. Sok-sok koncert gyönyörű országokban, városokban,ahova nem is gondoltuk volna, hogy eljutunk. Az a sok Violetta rajongó, téged akar látni. Sokaknak a példaképe vagy,nagyon jó érzéssel tölt el amikor sikítoznak,velen éneklik a dalokat és mosolyognak. Gondold át! - kacsintott egyet és kilépett az ajtón.

Tudjátok, Jorgeval csak barátok vagyunk. Sosem volt köztünk ennél több. Mindig mellettem volt a bajban, mint egy igaz barát. Eliot behívott mindenkit a nagyterembe és mindenkit kikérdezett, hogy ki hogy döntött. Rám került a sor. Egy kis ideig tétováztam, majd kinyögtem a döntésemet.
- Megyek,a Violetta Live-ra!
Mindenki tapsolt és ez örömmel töltött el. Szükségem volt Jorge beszédére, egyszerűen felszabadított. De képes vagyok itt hagyni a múltamat,és a jövő felé tekinteni.