3.Capituló - Pótolhatatlan kincs

Tini

Abban a pillanatban összetört bennem minden. Ilyenkor mit érez az ember? Hát persze, hogy azonnal a legrosszabbra gondol.

- Mi történt Peter? - hangom elcsuklott, és összeráncoltam a szemöldököm.

- Figyelj Tini, én nem ... - pillantott a földre, és az arcát a tenyerébe temette.

- Mi történt? Nem hallassz? - már konkrétan a kiabálásnál tartottam.

De mint aki süket, zsebre rakott kézzel távozott a szobából.

- Rugge, mi folyik itt? - haraptam az ajkamba.

- Fogalmam sincs, de azonnal derítsük ki! - kirohantunk a szobából, és azon nyomban Petert kezdtük keresni, az első hely ahol megnéztem az a szobám volt. 

Halk léptekkel baktattam a szobám irányába, megragadtam a kilincset és lenyomtam. Mikor beléptem, úgy éreztem mint akit késsel szíven döftek. Nem tudtam gondolkodni, már csak azt vettem észre, hogy egy sós könnycsepp égeti végig az arcomat. A törött gitárom hevert a földön, ripityára törve. A húrok mind elszakadtak, sőt még a pengető is eltört. Leguggoltam, hátha megpillantok egy húrt vagy valamit ami menthető, de mind hiába. Nem hiszitek el mennyire fontos volt nekem ez a tárgy, másoknak csak egy gitár, de nekem nem, annál sokkal több. Ezt a hangszert még anyától kaptam, a család nevei bele voltak vésve, és a dátum. A dátum, anya halála napja. 2010.december 18. Lassan öt éve, hogy nincs köztünk. Ezen a napon kaptam tőle ezt a gitárt, amit Miamiból hozott, és miután odaadta,be kellett sietnie a mukahelyére, de aztán egy hatalmas kamion megcsúszott a havas úton és magával vitte anyát. Akkor, abban az időszakban, érett voltam már ahhoz, hogy magam is tudjam, mi az a halál. Ahogy a gitár darabjait nézegettem, minden egyes emlék előjött. Mikor anya megölelt, vagy mikot együtt töltöttünk egy napot. Közben Peter lépett be az ajtón.

- Martina ... - suttogott.

- Hogy történt? Mi történt itt? - nem hagytam, hogy befejezze.

- Tudom, hogy haragszol de én tettem.. 

- Hogy tehetted, te is pontosan tudtad, hogy nekem mennyire fontos.. - sírtam, és sírtam sziven ütött, hogy pont ő tette ezt.

- Végig hallgatnál már végre!? -kiabált és lefogta a kezeimet - Egy dalt akartam írni neked,és véletlenül elejtettem a gitárt.

- Tényleg? - erőltettem egy mosolyt.

- Igen, így volt szerelmem, és annyira sajnálom, nagyon szeretlek téged! -ölelt meg.

Már úgy érzem, talán képes vagyok megbocsájatni Peternek, igaz ez a gitár egy pótolhatatlan kincs volt, de nem tudom visszacsinálni.Az ölelésünket, egy ismerős hang szakította félbe.

- Nem így történt! - az ajtóban Jorget pillantott meg.

- Te mit keresel itt? - Peter szembe fordult vele,és pimaszul mosolyogni kezdett.

- Nem hozzád jöttem Gömbi,Tinit szeretném látni - mosolygott Jorge.

- Gömbi? Sajnos Tini nincs itthon!

Ekkor Jorge félrelökte Petert, és bejött a szobába.

- Nem mehetsz csak úgy oda be! - kiáltott Peter.

- Had beszéljek vele Peter - mondtam és becsuktam az ajtót - Szóval,mi járatban vagy erre felé?
- Nem úgy történt, ahogy Lanzani mondta! - dühöngött.
- Hogyan? Miket beszélsz Jorge?
- Lanzani azt mondta, hogy valami dalt akart neked írni, de nem, nem úgy volt! - járkált össze-vissza a szobában.
- Mi? Jorge beszélj már egész mondatokban,és honna hallottad ezt? Te hallgatóztál? - kerestem a tekintetét, de nem hagyta, hogy a szemébe nézzek.

- Üzenetet hoztam Daniel-től,téged kerestelek, aztán meghallottam, hogy a Jeti magába beszél,hogy:"nem hagyhatsz faképnél Stoessel,ez úgy fog fájni ahogy nekem fáj!". És akkor megfogta a gitárt földhöz vágta aztán jöttél te, megláttam, hogy sírsz oda akartam rohanni, és ismét feltűnt a Jeti - bólogatott hevesen és helyet foglalt mellettem.
- Szóval, hazudott nekem! A szemétláda! - szórítottam ökölbe a kezem.
- Várjunk csak, te hiszel nekem? 
- Persze, hogy hiszek neked Jorge, mindig mellettem voltál a bajban, megvigasztaltál, megnevettettél, te vagy a legjobb barátom!
Jorge elmosolyodott,és megölelt.
- És mi volt ezt a "Jetizés"? - nevettem, mire belőle is kitört a röhögés.
A nap további részét a szobámban töltöttem bezárkózva. Eszem ágában sincs még egyszer Peter szemébe nézni. Lehet, hogy ez a kapcsolatunk végét jelenti.