5.Capítuló - A kiváló ajánlat

Tini 

A tegnap este volt életem egyik legszuperebb karácsonyi bulija. Főleg az tetszett nagyon, hogy négy év után elkezdett esni a hó. Viszont az volt a bökkenő, hogy nem akart abbamaradni, mivel egész este szakadt a hó. Reggel nem az órám csengése keltett mély álmomból, hanem, hogy egy hatalmas villám csapott bele valamelyik villanyoszlopba az egyik közeli utcában. Gyorsan felpattantam, és hevesen a szívemhez kaptam. Mély levegőket vettem, és pillanatok alatt megnyugodtam. Átmentem a fürdőszobába, letusoltam, fogat mostam és felvettem magamra egy meleg ruhát. A hajamat kiengedve hagytam, és lebaktattam a földszintre. Bementem a konyhába, és megpillantottam egy számomra nem kívánatos személyt, Petert. A tegnapi miatt, kimondhatatlanul dühös vagyok rá.

- Jó  reggelt! - villantott egy hamis mosolyt.
- Peter, beszélnem kell veled, valami nagyon fontos dologról! - támaszkodtam a konyhapultra, és felé irányítottam a tekintetem.
- Mondd! 
- Figyelj, nagyon - nagyon sokat agyaltam ezen az egészen és arra jutottam, hogy .. szakítok veled! - sütöttem le a szememet.
- Tini, nem április van, hogy tréfálkozzunk! - kuncogott.
- Nem vicceltem Lanzani, vége van! -bólogattam hevesen.
- Te totál zakkant vagy! Nem szakíthatsz csak úgy velem, nem egyeztem bele! Meg hát ... rosszat tesz a hírnevemnek! Mi vagyunk az álompár! - állt fel, és üvölteni kezdett velem.
- Nem érdekel a sajátos véleményed, eszem ágában sincs olyan emberrel járni, akit egyszerűen rühellek! - én is tele torokból kiabáltam vele.
- Na és hol fogok lakni?! - tette csípőre a kezét.
- Majd keresel magadnak valami jó kis házat, ez már nem az én gondom! - rántottam vállat.
- Azt lesheted, mert én innen nem megyek sehova! - rázta meg a fejét.
- Ha magad nem vagy képes eltűnni, én váglak ki innen, az biztos! - jelent meg Ru.
- Ti mind zakkantak vagytok, na pá! - flegmázott, és elballagott Rugge mellett úgy, hogy közbe vállal neki ment.
- Mindent hallottál? - kérdeztem.
- Mondjuk, viszont örülök, hogy újra szingli vagy! - kuncogott.
Odamentem, és szorosan megöleltem. Mindig is szükségem volt, és mindig is szükségem lesz a bátyámra. Most úgy érzem, kicsit megkönnyebbültem, hogy dobtam Petert. Hét hónappal ezelőtt, mikor megismerkedtünk egy buliban, még normális ember volt. Folyamatosan a kedvemben akart járni, és mindog oda figyelt rám. Viszont a mai napra megváltozott. Azóta fogalmam sincs mi üthetett belé. Önző és bunkó ember lett belőle. De már nem érdekel, mivel már nem tartom őt családtagnak. Fel akartam menni a szobámba, amikor kopogásra lettem figyelmes. Az ajtó felé vettem az irányt, és kinyitottam. 
- Martina Stoessel, teljes életnagyságban! - nevetett a barna hajú, harminc év körüli férfi.
- Elnézést, ki maga? -kivácsiskodtam.
- Oh igen, a neven Benjamin Lort - ráztunk kezet - Egy híres cégnél dolgozom Angliában. Beszélni szeretnék veled.
- Fárdjon beljebb! - tessékeltem be, majd helyet foglaltunk a nappaliban.
- Na szóval! Azonnal a lényegre térek. Szeretném ha te elutaznál velem Angliába, három hétre. Holnap indulnánk. Ebben az egészben lenne fotózás, gyerekekkel együtt énekelhetnél dalokat. Szerintem kiváló ajánlat, jót tesz a karrierednek, és csak három ..
- Várjunk csak, három hét múlva kezdődik az első Violetta Live koncert Milánóba! - vágtam közbe.
- Akkor ennyit az ajánlatról! - állt fel és az ajtó irányába baktatott.
- Állj Benjamin! - szóltam oda, és bepötyögtem Daniel ( a rendező ) számát a mobilomba.
- Haló, Daniel!
- Szia Tini! 
- Daniel, kaptam egy ajánlatot, hogy elutazhatok három hétre Angliába és ..
- De Tini, a koncert! - csattant fel Daniel.
- Tudom, tudom. Az a tervem, hogy egy nappal előbb, a legközelebbi járattal egyenes út elmegyek Milánóba.

- Nem lehet! Kizárt, hogy odaérj! - ellenkezett.
- Kérlek Daniel, nekem ez hatalmas lehetőség, kérlek! - könyörögtem.
Még vagy két percig kérleltem, mire nagy nehezen belement.
- Na jó, viszont ha nem érsz oda időben, leveszem a fejedet! 
- Igérem ott leszek, köszönöm! - hálálkodtam és letettem.
Azonnal oda rohantam Benjaminhoz, és közöltem vele a jó hírt.
- Mehetünk Angliába! - mosolyogtam lelkesen.