4.Capítuló - Szenteste (különkiadás)

Tini 

És végre elérkezett ez a nap is. Karácsony napja van. Már nagyon izgatott vagyok, még tegnap este megbeszéltük a srácokkal, hogy nálunk karácsonyozunk. Amint kinyitottam a szemeimet, gyorsan felpattantam és a ruhás szekrényem felé vettem az irányt. Annyira várom már az estét, az ajándékozást, és, hogy együtt legyen a csapat. Nekem ők olyanok, mint a második családom. Tegnap Peternek kénytelen voltam megbocsájtani, és most újra együtt vagyunk. Kiváncsi vagyok, mit kapok tőle. Bár, nekem nem az ajándék a legfontosabb, hanem, hogy kitől kapom.

Felvettem egy farmert, és egy fehér pólót, a hajamat egy kicsit begöndörítettem. Gondoltam a sminkemet, csak este készítem el, és ruhámat is akkor veszem fel, mikor megjönnek a többiek, ezért egyenlőre kész voltam. Lementem, és észrevettem Petert, amint a tévé előtt bambul. A fa a sarokban hevert, a díszek nélkül nem volt az igazi. Még gyorsan elosontam mögötte, felvettem a meleg kabátomat, a csizmámat és kiléptem az ajtón. A hó még mindig nem esett. Lehet ez az este sem lesz fehér karácsony. Már vagy négy éve nem esett erre fele a hó. Már a híradóban is minden évben megmondták: erre fele nincs fehér karácsony. Elindultam egy bolt fele, hogy megvegyem Peter ajándékát. Nemrég kinéztem neki egy szép szmokingot, még hozzá csináltattam egy pólót a képünkkel, amit mára pont elkészítettek. Míg oda nem értem, minden kirakatot alaposan megnéztem. Olyan jó karácsonyi hangulat van minden egyes boltban. Mikor odaértem a boltba, megkaptam az ajándékokat becsomagolva,amit ki is fizettem. Mikor mentem haza, megpillantottam egy kirakatba a tökéletes ajándékot Mercedesnek. Egy Best Friends-es nyaklánc volt az, ami nekem nagyon megtetszett. A közepében mágnesek hevertek, ezért össze is lehet őket pattintani. Azonnal bementem a boltba, és megvettem. Hamar hazaértem, és el is dugtam az ajándékokat a szobámban. Lementem Peterhez, és helyet foglaltam mellette.

- Merre jártál? - kérdezte, és egy csókot hintett az ajkaimra.

- Vettem Mechinek ajándékot - mondtam, és a fejemet a vállára döntöttem.

Sokat néztük a tévében a karácsonyi vígjátékokat, sütöttem egy kis mézeskalácsot, majd eszembe jutott, hogy fel kéne díszíteni a fát, mivel egy óra múlva itt lesznek a srácok. 

- Segítesz feldíszíteni a fát? - kérdeztem Petertől, és közben felkaptam egy díszt.

- Nem, kösz. Tök szúrós az a fa, meg olyan unalmas, semmi kedvem hozzá! - legyintett és tovább bámulta a tévét.

- Hát jó! - suttogtam csalódottan és egyedül nekiláttam. 

Háromnegyed óra alatt készen lettem, és az ajándékokat a fa alá helyeztem. Még felmentem a szobámba, felvettem egy piros egyberuhát, és hozzá egy fekete magassarkút. A smikemet elkészítettem, és lementem. Nemsokára már kopogtattak az ajtón.

- Megyek! - kiáltottam és ajtót nyitottam.

A skacok mind köszöntek, majd beljebb léptek. Mind letették az ajándékokat, és nekiláttunk falatozni. Mikor már mindent megettünk, az ajándékozás következett. Az első akihez odamentem az Mechi volt.

- Boldog karácsonyt! - mosolyogtam és átadtak neki.

Ő is megismételte ezt a folyamatot, a nyakláncért teljesen oda volt, ő pedig ugyanilyet adott nekem, csak karkötő formájában.

- Köszönöm Tini, imádlak! - mondta és megölelt.

- Neked bármit! - kuncogtam.
Ekkor jött az a személy, aki nagyon fontos helyet foglal az életemben. Jorgenak egy telefontokot vettem amiben egy forgatáson készült képünk foglal helyet. Ugyanúgy boldog karácsonyt kívántam neki és atadtam neki a becsomagolt dobozt.
- Tina, ez nagyon szuper, imádom! - örvendezett - Ezt pedig neked szántam.
- Ugye, nem? - tátva maradt a szám.
Egy gitár hevert a tartóban. Azt hittem ott helyben lehidalok. 
- Ez az, enyém? - folyt végif egy könnycsepp az arcomon.
- Hát persze, remélem tetszik! - mosolygott.
- Imádom! - álltam fel, és megöleltem.
Még soha senkit nem öleltem ilyen erősen mint ebben a pillanatban Jorget. Nagyon szuper egy barát.
- Jaj, egyelek meg benneteket, nagyon cukik vagytok! - beszélt gúnyosan Peter.
- Mi nem járunk, oké? - mondtam és elmentem Peter ajándékáért. 
Átadtam neki és kibontotta.
- Nem rossz, cuki! - bólogatott - De tudod...én nem vettem neked semmit. Nem néztem körül, de akkor is. Minden olyan drága a boltokban, nem is éri meg.
- Hogy te..mekkora egy bunkó paraszt vagy! - kivettem a kezéből a csomagot, földhöz vágtam, megtapostam, és berohantam a konyhába.
A falnak támaszkodtam,majd lassan lecsúsztam a földre.
- Mi történt? - rohant oda pár perc múlva Jorge.
- Semmi, hagyjuk! - nyeltem egy nagyot.
- Nekem bármit elmondhatsz ami nyomja a lelked.
- Peter egy hatalmas paraszt! Nem vett nekem semmit, én meg..olyan hülye voltam, hogy bedőltem neki - szipogtam.
- Ne sírj, nem szabad egy ilyen tuskóért sírni! De..felkérhetlek egy táncra? - villantott egy mosolyt.
- Persze! - mondtam és letöröltem a könnyeimet.
- Mondtam már, hogy milyen szexi vagy? - suttogta a fülembe, én pedig elnevettem magam.

Táncoltunk egyet Jorgeval, és mit ne mondjak, nagyon jól éreztem magamat. Egyhamar mindenki megkapta a neki szánt ajándékot, majd utána csak beszélgettünk. Épp Candeval és Lodoval társalogtam, mikor hirtelen Jorge kiáltott fel.
- Esik a hó! - kiáltott a szobám erkélyén állva.
Mindenki odagyűlt az erkélyre, egy szál rövidujjúba, és bámultuk, ahogy szállingóznak a hópelyhek.
- Még is létezik erre fehér karácsony! - kúszott egy hatalmas mosoly az arcomra.